2015. február 5., csütörtök

Ticket a mennybe

Elalszom Temesváron az autómban, a megyei kórházzal szembeni parkolóban. Éjszaka feleségem mellett őrködtem, veseműtéten esett át. Napközben kijövök egy burgerre, kicsit kiszellőztetem az agyam, elbóbiskolok az autóban.
Mikor kinyitom a szemem, egy köteg cédula van befogva az ablaktörlővel. Elkezdem olvasgatni és áll a szőrszálam, mert hajam kevés van már, asszondja, hogy mivel nem váltottam parkoló jegyet, megbüntettek. És már előttem lezajlik az a pokoli utánajárás, mivel az autó marosi rendszámú, a város Temesvár, én meg tyúkfalvi.
Az ilyen büntetésnél sosem tudja az ember, hogy miért sétáltatják három megyében ide-oda, ilyen vagy olyan pecsétért. Mert egy dolog, hogy valamelyik megyében kifizeted a büntetést a városházán, a számlát el kell vidd arra a rendőrségre, ahol be van íratva az autó. És ki tudja nekem tyúkfalván kinek mit kell bemutatnom? Ezen bosszankodtam, hogy a fene egye meg ezeket a temesváriakat, nehéz volt annak a parkoló őrnek rám kopogni? Ha már parkoló jegyet árult? Megnézem a parkoló táblát, hát biza parkoló jegyet nem lehet csak úgy venni, mint egy perecet, annak helye van, csak nem írja hol?
Három cédula volt, csak később vettem észre, hogy a legvégén van egy cetlicske és ott írja, hogy ha még most írok egy sms-t, a rendszámommal, azzal kiváltom egy napra a parkolást és el is felejthetjük a büntetést.
Atya úristen, hála a püpükéknek és szentjeinek, azon nyomban írtam egy sms-t és jött is a válasz, hogy akkor oké minden. Tiszta vagyok. Hálával telt meg a szívem ezek a derék temesváriak iránt, hogy ilyet kitaláltak.
Elgondoltam, mi lenne, ha az Úr asszondja majd, he-he-hhe. Nincs is tüzes kemence, mondj egy imát, oszt csá, tiszta vagy mint a pinty.
Az lesz ám a buli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése