2015. február 12., csütörtök

Az öreg is ember

Felhívott Péter bácsi. Hogy na, hogy vagyunk? Itt né, mondtam neki. Küszködünk. Nem kezdtem el részletezni az áramügyet, meg az állami adósságaimat. Egyrészt tudja, meg egyrészt már unom csak a gondolatát is ezeknek.
Beszélt a kertjéről, s hogy a felesége is jobban van egy kicsit. Aztán elmondta, hogy elöntötte az árvíz. Egy méter húsz volt a víz az udvaron, negyven centi a házban. Unalmasan mondta el, éreztem a hangján, hogy nehezére esett elmondani. Mikor? Kérdeztem. Há ezelőtt egy hónapja. S miért nem mondta Péter bácsi, mondtam neki, hisz ezelőtt két hete is felhívott? Há minek még szomorítsam magát is, mondta.
Emlékszem, azon a nap mentem Kolozsvárra és Tordát elhagyva láttam valami furcsa fekete felhőket. Olyan képződéseket életemben nem láttam. Lefelé alakultak a felhők, mintha forgószél húzná a földre. Mondtam is a feleségemnek, te nekem nem tetszenek azok a felhők. Persze, hogy bele kellett menjünk a feketeségbe, mert pont Kolozsvár fölött volt. Leszakadt az ég. Szabályosan lezuhant egy hatalmas víztömeg. Egy perc alatt folyóként ömlött a víz az utcákon. A feleki úton lefelé focilabdányi köveket görgetett az ár. Mondtam, én nem állok meg, mert a fene tudja, mibe ragadunk bele. Minden autó megállt, félrehúzott. Én látván a víztömeget és a dörgedelmet, tekertem lefelé a város felé. Kiderült, hogy jól tettem, mert a gördülő kövek nekicsapódtak az álló autóknak. Meg jó magas az én tragacsom, jobban viselte a kövek csapódását. Azt nem hittem volna, hogy ez a nagy idő az egész Kalotaszeget is bevette. Mert aznap öntötte el Péter bácsi házát is a víz.

Én többször elgondoltam egy specifikus öregotthont. De aztán az engedélyekre, meg ezekre gondolva, mindig lemondtam a gondolatról.

Vannak aktív öregek, azok a fajták, akik szeretnek matatni. Mint Péter bácsi. Hatvannyolc éves. De állandóan matat valamit. Fúr, farag, köszörül, hegeszt. Ez tartja fent. Egyedüllétében, a feleségével, elég sokat iszik. Péter bácsi amíg nálam dolgozott, több mint egy évet, nem ivott. Nagyon fontosnak érezte magát, és ez hatalmas erőt és önbizalmat adott neki. Nagyon szerettem ahogy Péter bácsi viszonyult a munkához. És a fiatalabbakat is rugdosta. De aztán láttam én, a családja nem nézi jó szemmel, hogy ilyen messze eljött otthonról. Persze arra senki nem gondol, hogy az öregnek mit jelentett a munka és a plusz pénz. Csak minden gyereke aggódott, hogy szegény apa agyondolgozza magát, de arra senki nem gondolt, hogy ez neki tulajdonképpen terápia. Mert minden fiatal úgy látja az öreget, aki szépen papucsban otthon ül a meleg szobában és nem csinál semmit. Csak táblézik meg sakkozik.
Pedig az öreg is ember.

1 megjegyzés:

  1. Apám 83 éves. 3 éve még egész nyáron kint volt a telkén. Kapált, ásott szőlőt metszett. Azóta nem jár csak, amióta hiányzik a fél veséje, meg nem tud egyhuzamban 500 méternél többet menni pihenés nélkül.
    Most éppen újra tanulja az ókori történelmet.

    VálaszTörlés