2015. február 14., szombat

Apa fia

Este későig segített a fiam a padokat pácolni. Persze ott voltak a többi fiúk is. Jól csinálom tátá? Kérdezte. Igen, biztattam. Csak nézd meg, ne maradjon egy csepp fehér rész sem. Ki lehet javítani a hibát, ugye apa? Igen. Mondom. Az élet arról szól, mondja a fiam, hogy a hibákat kijavítjuk. Ugye apa? Igen, mondom. Te mondtad apa.
Közben odajött Csabinak a húga, a fáradtnak született generáció, és dúdolgatja a mobil telefonból kicincogó rap szöveget. Azt kérdi tőle a fiam, te nem pácolsz? Neeem. Feleli enyhe felháborodással. Há miért? Te mi leszel, ha nagy leszel? Kérdi a fiam a lányt. Húzza a vállát a csaj. Hát én honnan tudjam? Miért, te mi leszel? Kérdez vissza a fiamra. A fiam mosolyogva rám mutat az ecsettel a kezében és azt mondja: asztalos. Hehehe. Kacagott az érettségi elé néző lányka. És tovább bólogatott a rap ritmusára. Azt mondja a fiam, há mi leszel? Hercegnő? És őszintén el kezd kacagni. Igen, mondja a csaj, hercegnő leszek. Na az tudod meddig tart? Meddig? Az esküvőig! Hahaha, tör ki az egész banda. Folytunk el a röhögéstől. A fiam dettó, mert érezte, hogy valami nagyon vicceset mondott.
Nézem a kis hatéves fiamat és álmélkodom. Elgondoltam, hogy én is így rajongtam apámért. És talán ő is így rajongott értem. Jó érzés. Mit ehhez az érzéshez az áram dolog? A világ szegénysége? A túlnépesedés? Ez egy olyan érzés ami nem e világból való. Nem lehet létrehozni, nem lehet megszüntetni. Ez van mióta a világ és hét nap. Ez az érzés van és kész. Letérdel előtte politika, teológia, technika. A világ semmi előtte. Meg lehet zenésíteni, versbe lehet foglalni, regényeket lehet írni róla, de mind semmit sem ér, ha nem érzed. Ha nem éled meg.
Eszembe jutott az én életem és annak zötyögős pályája. Jó volt nekem mindig hazatérni a szüleimhez, panaszkodni, örvendeni. Szeretném ha fiam is hazajönne miután álmessiásoktól megcsömörlik, vagy éppen nem lesz pénze. Jöjjön, hogy apa, nem jó a műhely, ahogy csinálod, átszervezem. Jöjjön ha öröme lesz, ha bánat éri. Csak jöjjön. Bárhogy jöjjön. Várni fogom. Amint Isten is vár minket. (Gondolom).

4 megjegyzés:

  1. Gratula a szerzőnek. Úgy vagyok Vele, mint kamaszkoromban a rockzenészekkel. Hogy van az, hogy azt éneklik meg szépen, amit én érzek.
    Üdv: kalapsanya

    VálaszTörlés