2015. január 25., vasárnap

Tenyérjóslás

Ez a tenyérjóslás sem lehet valami ördöngösebb dolog. Mert amikor én agyonfilóztam az agyam, hogy ugyan már, nekem ebben az életben mi a hivatásom, persze mindig egy fokkal feljebb néztem, mert ugye minden valamirevaló sikeres ember azt vallja, hogy mindig felfelé kell nézni, sose lefelé, mert a sorsokat ott felfelé írják, nem lefelé. De sosem jött fentről semmiféle válasz. Sem imalánc, sem yoga, sem semmi nem generált üzeneteket fentről, hogy ím, ez a te dicső hivatásod.
Kicsit később jöttem rá, hogy fentről nincs amiért jöjjön bármilyen válasz, mert a sorsom bele van írva a tenyerembe. Mert amaz nagy igazság felismerése, hogy mi az én sorsom, az benne volt a tenyerembe genetikailag vésve. Csak lefelé kellett volna nézzek, nem felfelé. Mikor a tenyerembe néztem, azt láttam, hogy a tenyerem szereti a fát, a ceruzát, az ecsetet. Egész gyermekkorom arról szólt, hogy néztem apámat rajzolni, lomb fűrészelni, festegetni, szép dolgokat alkotni. És ekkor volt az a nagy felismerés, hogy a sorsom az asztalosság. Hisz bele van írva a tenyerembe, ott az élet vonala, még annak is fa rajzolata van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése