2015. január 24., szombat

A vállalkozás anyja

Hajnali öt óra. A dévai vasútállomás előtt parkolót keresek a taxisok között. Gondoltam nem számít, ha szidni fognak a taxisok, beparkolok közéjük. Találtam is egy zsírúj Logan és Oktavia között egy rést, határozott bekanyarodással beálltam. Előbb egy botos nénit kellett megvárnom, amíg a járdára fellépett. Alig kecmergett. Egy mankója és egy támaszkodó botja volt. Elintéztem a dolgom, mikor visszaülnék a kormányhoz, megszólít a néni románul: -Uram! Kérem az Isten nevében, vigyen el a piacig!
Van úgy, hogy az ember elmegy dolgok mellett és észre sem veszi. Ha lefotózza a jelenséget, mikor előhívja a képet, megrökönyödve veszi észre, hogy van ott valami, amit nem látott, viszont a kamera megörökítette. Így hatott rám a néni.
Betettem a csomagtartóba a hat nagy szatyorját, éreztem a száraz virág szagát...régi szatyor bűzzel vegyülve. Felfogtam, a taxisoknak nem dukál a büdös néni. Valahogy beült a néni az ülésre, alacsony, de testes alkatát nehezen tuszkolta be a láthatóan fájós lábaival. A piac pár száz méterre van az állomástól. Szeretem is ezért Dévát, minden közel van. Vasalatüzlet, festékes, polgármester, adóhivatal. Egy kicsit keringtünk a piac körül, mert amióta nem járt itt a néni, megváltozott a kép, megépítették a fedett piacot, nem látszódtak az asztalok, tákolt barakkok. De aztán felismert egy vendéglőt, ahol emlékezetem szerint a virágokat árulták. Ott kitettem, kipakoltam. Hálálkodva két egylejest nyújtott felém, amit nem fogadtam el.
A képek csak később hívódtak elő az agyamban.
A sötét autómban láttam öregségtől nedves szemeit. Mutatta bekötött kezét. Hogy jött a világításra kis pénzt csinálni, mert 300 lej a nyugdíja, amiből 180 a gyógyszer. Nincs senkije. De szerencsére van a piacon két rendes asszony, akik helyet szorítanak neki. Nyolcvannégy éves. Kiírtam, hogy a számok felett ne suhanjunk át unottan. Mikor nem akartam elfogadni a pénzt, könnyezni kezdett, beszélni sem tudott.
Otthagytam. Otthagytam egy statisztikai adatot. Egy a sok millióból, akikre már nincs szüksége a társadalomnak, akire nincs alap, fond, tőke, buget.
Akarva akaratlanul húztam egy párhuzamot a néni és a ma embere között.
Nincs munka. Ha van, akármit nem vállalunk. Mi az, hogy tízórás munka? A munka védelmiek aggódva járják a cégeket, nehogy egy munkás agyonhajszolva legyen. Pénteken félnormás-e? A szombat ugye szabad? Visz-e autóval a cég, vagy kifizeti a buszbért? Az az igazi vállalkozó, aki forgat. Kevés munkával sok profitot hajt. Nincs gusztusom kirajzolni a mai vállalkozó profilját, illetve a róla elképzelt képet. Miután kénytelen voltam a nyomor vállalkozás büdösségét elviselni és belelátni a 84 éves néni vállalkozói filozófiájába, elszégyelltem magam.
Ki az ma, aki felül egy éjjeli vonatra, hogy hajnali ötre beérjen egy sötét, hideg, idegen állomásra, hat nagy szatyorral, afféle szajréhozó szatyorral, tudjátok, amikkel hozták a szalámit, vécépapírt, zsilettet magyarból? Törött kézzel, fölöttébb nagyobb testsúllyal, 84 évesen, egy mankóval és egy bottal fel és leráncigálni a vonatról a cuccokat, tegyük fel, ha valaki segít, mit jelent neki egyáltalán fel és leszállni, amikor a járdát alig mászta meg? Hord ki magad a peronra? Mivel büdös vagy egy árva taxis sem nyit ajtót neked, mindegyiket végig könyörgöd, amíg nem jön egy majom, aki semmint magyarázkodjon inkább elvisz a piacig?

Ki az ma, aki hajlandó lenne a hat szatyort őrizni reggel 7-8ig az utcán, amíg beindul valami? Ki tudja mikor és hol lehetne pisilni, nemhogy egy kávét bevágni addig? Ki tudja egész nap a hidegben mit lehet eladni azokból a száraz virágokból? Mekkora lehet a forgalom?
A nagy reménytelenség napján, a világcsődök napján, az apokaliptikus gazdaságvilág napján egy öregasszony hadat üzen a nyomornak: Ha belehalok is legyőzlek ma is!
Ki az ma, aki érti ezt az üzenetet?
Számomra ez a néni jelenti a sikersztorit. A vállalkozót! A hiteles embert, akit követni kell! Ő az evangélium, hogy van kiút a legmélyebb válságból is! A gyenge, a büdös, a nincstelen aki nem lázad, hanem alázatosan remél és hisz. Ő a boldog ember, mert tökéletesen eleget tesz hivatásának. Ő megmenekült!
Velünk mi lesz?

2 megjegyzés:

  1. Örök rajongód maradok tisztelettel. Rajongom a látásodat, ahogy látod a dolgokat, ahogy átfutnak rajtad a dolgok, amik fennakadnak a belsőd rostáján, ahogy kijönnek belőled. Az asztalosceruza mellé tedd nyugodtan a tollat is, a kezedbe való. Ne higgy másnak, ha mást mond.

    VálaszTörlés